Erasmus

Milyen? Mit csinálunk? Hol csináljuk? Milyen a tereptanár? Sok a dolgunk? Minden kérdésre választ kaptok.

Íme a gyakorlati helyünk, a Geschwister-Scholl Schule. Mi a Hauptschule részlegben vagyunk.

Az iskolai szocmunkás, a tereptanárunk, azaz Meike irodája:

Nos, először is a gyaxi nagyon-nagyon jó és nagyon érdekes. A tereptanárunk olyan dolgokat megenged, ami azt hiszem Magyarországon ritkaságszámba menne. Például részt vehetünk a segítő beszélgetésen. Természetesen a titoktartás minket is kötelez, és először mindig megkérdezi a klienst, hogy nem zavarja-e ha jelen vagyunk a beszélgetésen. Még senki sem mondta, hogy zavarja. Már megismerkedtünk így sok diákkal. Legtöbben problémás családból jönnek vagy egyszerűen nevelhetetlenek. Két napra megígérnek valamit, addig be is tartják, de utána… Mondjuk ez a suli, ahol vagyunk egy Hauptschule, pont az ilyen gyerekekre specializálódott intézet. Beteszek ide egy képet a német iskolarendszerről. Aki nem értené az kérdezzen. xD

 A végén Weiterbildung és Quartiärbereich, csak nem tudtam jól beilleszteni a képet.

Tehát eddig a feladatunk a következő volt: megfigyelni a segítő beszélgetés lefolytatását, órát látogatni, folytatni az újságprojektet, fotókollázst is csináltunk… Ilyesmik történtek. J Ja voltunk az „Entscheidungsraumban” is. Ez egy olyan terem az iskolákban (reáliskolában és gimiben ritkább) ahova ha az órán probléma van a gyerekkel kiküldhetik. Háromszor szól előtte rá a tanár. Utána küldi ki. A tanárnak ki kell töltenie egy nyomtatványt, hogy miért küldte ki a gyereket. A gyerek bemegy a szocmunkáshoz és odaadja a papírt. Elkezdődik a beszélgetés. Általában nincs semmi mögöttes oka, csak a figyelmük kalandozik el a gyerekeknek, de megesik, hogy ilyenkor tárul fel a rossz családi háttér, vagy valami egyéb magánéleti probléma. Például a gyerek fáradt miért fáradt hát azért mert éjjel otthon kellett segíteni vagy mert agresszív az apa és fél tőle és nem tud aludni… stb. Azt gondolom az iskolai szocmunkásnak nagyon fontos szerepe van, hisz a problémák ily módon viszonylag hamar kiderülnek.

Ha valami komolyabb dolog van, akkor az már nem az iskolai szocmunkás hatásköre. Napi kapcsolatban van a Jugendamt-tal (fiatalokat segítő hivatal) vagy a Familienbüro-val (CsSz), esetleg a rendőrséggel. Csak felkapja a telefont és már intézi is az ügyet. Most az iskolában pont egy komolyabb ügy folyik, R. este. R. nem jár be az iskolába mert kilenc testvére van és segítenie kell a gondozásukban. Valamint a szülőknek teljesen mindegy, hogy a gyerekeik járnak-e iskolába, maguk is iskolázatlanok. Most pedig egyik hivatal se akarja elvállalni R.-t. De nem hiányozhat többet (szeptember végéig 25 napot hiányzott), mert akkor megint évet kell ismételnie.

Sok órára is bemehettünk - kíváncsiak voltunk milyen a német oktatás. Hát büszkék lehetünk magyar tanárainkra, a német oktatás nem veri az eget. xD Mondjuk ezekkel a gyerekekkel tényleg nehéz is… A legérdekesebb számunkra a Sprachlernklasse volt, oda olyan gyerekek járnak akik bevándorlók vagy menekültek és egy hangot nem tudnak németül. Egy évig maradhatnak ebben az osztályban, utána következik egy felmérés és az alapján döntik el, hogy hanyadik osztályba mehet az illető. Itt tényleg nagyon aranyos gyerekek vannak, az órán segítettünk is. Írni, olvasni, számolni, szavakat tanulni. Megkérdeztem az egyik kisfiút milyen nyelvet beszél, mondta, hogy kurdot. Három hete van Németországban. Nem tudja mikor született. Valószínűleg menekült. Haláli aranyos. És a többi gyerek is. Szeretnék majd róluk képeket küldeni, de ahhoz az igazgató engedélye kell. Mint ahogy ahhoz is, hogy a többi osztályban fotózzunk.

Aztán.

Részt vettünk még dobolás órán is, Meike (a tereptanárunk) azonnal pattant intézkedni, mikor megtudta, hogy engem érdekel a dobolás. „Csütörtökön lesz dobóra, mehettek amennyit csak akartok!” Ó hurrá!!! Doboltunk is a gyerekekkel néhány órát. Ezek általános iskolás gyerekek, ők a legproblémásabbak és azért van nekik ez az óra, hogy megtanuljanak fegyelmezetten viselkedni és egymásra figyelni. Minden tiszteletem Felixé, a dobtanáré, aki egész napra bevállalja ezt az igencsak rakoncátlan osztályt.

Hamár így az előbb szóba hoztam az igazgatót írok róla is és tanárokról.

Az igazgatót „Schulleiter” Herr Schatte-nak hívják, matekot és fizikát tanít, és nagyon kedves, nagyon aranyos, egy aranyszívű ember. Ő is mindent megtesz a kellemes ott-tartózkodásunkért és gördülékeny munkamenetért. Intézkedett biztosítást, orvost illetően, kikérdezett honnan jöttünk mi érdekel minket, élénken érdeklődött mindent illetően ami nekünk fontos minket érdekel. Szóval egyike a legjobb embereknek akikkel valaha találkoztam.

A tanárok

Hát néhányukat már megismertük, mint mindenhol itt is vannak jófejek, lazák, kedvesek, aranyosak, segítőkészek, nyitottak, de ugyanúgy vannak mufurcak vagy épp olyanok akiknek aztán édes mindegy hogy ott vagyunk-e vagy sem.

Frau Ramisch, aki Sprachlernklasse-ban tanít nagyon aranyos ő lett talán a kedvencünk. Kedves volt még az angoltanár is. (Az angoltanárok mindenhol jófejek? - Hm..)

A többi órát nem emelném ki. Ja a tesitanárnő is jófej volt.

Aranyos és segítőkész még Nikol, a másik szocmunkás. Ő intézi a gyerekek adminisztrációs ügyeit. Hát nekem is olyan faszás reklámlevelet írt a Városházának, hogy csak lestem. Kb. 10 percébe került. o_O

Október második felétől valószínűleg „élesben” is kipróbálhatjuk magunkat, azaz csoportos segítő beszélgetést vezethetünk. És az ígéretek szerint visszamehetünk a Sprachlernklasse-ba tanársegédet játszani. Ennek már előre örülünk és nagyon várjuk.

A tereptanárunk nagyon rendes. Nem csak hogy szakmai feladatait tökéletesen ellátja, még arra is marad ideje, hogy velünk foglalkozzon, nekünk segítsen. Előkeresi a szükséges szakirodalmat, ha x szakterület érdekel minket, akkor bemutat olyan szakembereknek akik azzal foglalkoznak pl. Petránál a szocpol… Nekem megadta egy olyan suli címét ahol van zeneterápia… Linkeket gyűjtött a neten – ezek jók a szakdolgozatunkhoz. A saját munkájáról is egy kisebb regényt nyomott a kezünkbe. Plusz dokumentumok egy cd-n, film az iskolai szocmunkáról… Annyi segítséget kapunk amennyit el se mertünk volna soha képzelni.

Ebből a szempontból igazából amiért jöttünk az ösztöndíj egy jó ötlet volt, a professzorunktól, Frau Busche-Baumanntól pedig ez a gyakorlati hely egy tökéletes választás. Ő is nagyon kedves volt velünk, holnap kezdődik nála a szeminárium.

Továbbra is van Deutschkurs – most már nagyon kevesen járunk, mert az oroszok elmentek. Nagyon magas színvonalon zajlik és oda is szeretünk járni.

Szerencsére minden német tanerő rugalmas volt az időbeosztásunkat illetően – így 100%-ban ott tudunk lenni a gyakorlaton, a professzorasszony szemináriumán és a németórán is. Mondjuk nem unatkozunk.

Ja igen.

Még nem írtam le hol van a gyaxi.

Nahát aaaaz elég vicces.

Mi a Hanseringen lakunk, ami éppen kívül esik a déli Hildesheim táblán. Aaa gyaxihelyünk Himmelstürben van, ami éppen kívül esik az északi Hildesheim táblán. Na most gondolom akkor el tudjátok képzelni… Biciklivel minden nap, ha csak a két hely között a legrövidebb úton megyünk, 20 km oda-vissza. Ami alapjáraton nem sok egy kellemes délutáni Balaton melletti biciklitúrán. De esetünkben sem a délután, sem a Balaton, sem a sík terep helyzete nem áll fenn. Helyette van hegyről le hegyre fel, hajnali és késő délutáni biciklizés, minimum 50 km/h-ás szélben, ha egy kis „szerencsénk” is van, esővel tarkítva. Így ha nagyon sietünk és nem kapjuk ki az összes piros lámpát kb. fél óra alatt eltekerünk egyik helyről a másikra, de ez nagyon feszített tempót jelent. Nagy élmény reggel fél hétkor, öt fokban, szemerkélő esőben nekivágni a tíz kilométernek…

Első nap így örültem annak, hogy milyen messze kell menni.

Az idő előrehaladtával pedig élő GPS-szé avanzsáltam.

Hamarosan újra jelentkezem.

Bis gleich!

Hajni

„Hiszed vagy nem, egyszer hazajutok, nem látsz majd többé, hiányozni fogok…”

„Reményt kaptam, csak az útra…”

„Ez egy utolsó levél, egy meg nem írt, egy befelé kiáltó pillanat…” (Ákos)

Hildesheimi mindennapok, és ami mögötte van

Oly gyorsan telik itt az idő, hogy tegnap döbbentem rá, hogy kb. egy hete nem írtam blogot. o_O

Mi is történt az utóbbi egy hét alatt? Péntek-szombat-vasárnap Párizsban voltunk, hétfő dél körül értünk ide vissza. Hétfőtől folytatódott a német kurzus, ami továbbra is nagyon jó hangulatú. Szuper feladatok vannak. Az oktatás nem olyan, mint otthon, hogy a tanár kiosztja a feladatot, aztán csináld, utána pedig ellenőrzés. Nem. Itt úgy megy, hogy minden feladat interaktív, mindent csoportban kell megoldani, és szóban, majd ha begyakoroltuk a nyelvtani formulát, akkor írásban is megoldjuk a feladatokat, a nyelvtan pedig egy mondatban (még annyi se) ott van a táblán. Nincs túlmagyarázva, túlbonyolítva, és hihetetlen, de így is értjük. Mindemellett a szókincsünk is gyorsan bővül. Szóval nagyon jó és hasznos a kurzus, a tanárnő, Frau Meier (nevét úgy ejti Májer xD) tök jó feladatokat hoz. Egy csomót nevetünk. Közbe beszélgetünk a saját országainkról is, például előadtuk tőmondatokban Trianont, hát ki hitte volna, hogy rajtunk kívül senki nem tudott erről??? Oroszok arról se, hogy rajtunk uralkodtak. Ehh.

A párizsi út alkalmával a mi kis blokkunk nagyon jól összekovácsolódott, kár, hogy hétfőtől szétszóródunk az országban, és többet talán nem is látjuk egymást. =( Jóban vagyunk Xiao-val is nagyon, ő Sanghajból jött, és Mikkoval, aki Tamperéből. Sajnáljuk, hogy pénteken volt az utolsó ilyen német óra, hogy mindenki ott volt. Ja nem is, mert Anastasia hiányzott. =(

Közbe Petrával továbbra is jól kijövünk, szokás szerint még mindig a Niedrig Preis előtt jön ránk a röhögés (lehet tényleg jól járunk?), ez az üzlet már a mumusunk lesz. Történt azért ez-az még, némi stressz volt szerdán, mert 5 perc alatt kaptam/kaptunk néhány rossz hírt.

Egy.

Mint mondtam annyira elfoglaltak vagyunk és olyan gyorsan mennek a napok, hogy nem is tűnt fel, hogy hanyadika van, ergo elfelejtettünk menni a professzorunkkal való találkozóra. Ezt megtudtuk csütörtök délután 4-kor, na gyorsan e-mail írás mindjárt két kontaktembernek, telefonálgatás, vagyis próbáltuk, mert már nem voltak bent, na akkor másnap reggel megint telefonáltunk, megint nem voltak bent, aztán szünetben a Petra nem tudott rávenni xD, végül kikéredzkedett óráról és végre sikerült is elérni a prof. titkárnőjét, aki nem sok helyes információt adott nekünk az üggyel kapcsolatban, de ez csak pénteken derült ki. Vicces volt. Beállítottunk a Don Bosco suliba, ahol nem tudta a Diri, hogy hétfőn megyünk. Aztán kiderült, hogy azért, mert nem is oda kell mennünk, a titkárnő rosszul tudta. Lol. Szóval mostmár a profunktól megvan a pontos név, cím, minden elérhetőség, hogy hova mikor merre. Hát azért volt izgalom, hogy most mi lesz, hogy totál kiment a fejünkből, reméljük nem küldenek haza, stb.

Kettő.

Azt írták az albérletem ára megemelkedik 18 euroval. Elkezdtem utána nyomozni, de még az irodában se tudta a kontaktszemély. Talán hétfőn ki tudja majd deríteni. Egy új szerződést akarnak velem aláíratni, ami arról szól, hogy 18 euroval többet fizetek. Hát közöltem, hogy NEM, nem írom alá, de addig pláne nem, amíg ki nem derül, hogy miért van ez. Detto ugyanaz a szobám mint a Petráé, és náluk még a fogyasztás is nagyobb… De azt mondta a kontaktszemély, hogy az fix ár. Hát ja, mondani lehet… De a szerződés mindkét felet köti, úgyhogy nono, nincs olyan, hogy új szerződés. Egyet megkötöttek, az érvényes, punktum.

Három.

Még az otthoniakkal se tiszta minden, van némi félreértés, úgyhogy ez még pluszba rátett a hangulatomra. És nem úgy tűnik, hogy rövid időn belül egyről a kettőre jutnánk.

Szóval… zajlik az élet.

És ráadásul még az oroszok is elmennek, Aline, Petra lakótársa, akivel jóban vagyok, még nem jött vissza, az én barátaim, akiket tavaly megismertem, még nincsenek itt.

Egyre hidegebb van, szétfagyunk, és ruhákat is akkor tudnék végre venni, ha megjönne az erasmusos lóvé. Küldhetnék már.

Ja és közben kiderült, hogy a semesterticket, ami ingyenes, az 150 euróba kerül. Lazán az is… Feljogosít arra, hogy elméletileg 3 hónapig ingyen használhasd a Nidersachsenen belüli összes tömegközlekedési eszközt, kivéve az IC vonatokat. De mivel a mi szakunk csak okt. 1-jén kezdődik, azért csak akkor kapjuk meg. Vagyis lehet, hogy szept. 25-én megkapjuk, de csak akkortól érvényes. Hát de sajnálom én itt vagyok szept. 2. óta… Na az őket nem érdekli. Más meg megkapta az első napon. „Enyhén” unfairnek érzem ezt.

Aztán volt még némi félreértés. Pl. a biciklibérlés 20 euróért az egész szemeszterre.

Ebből az az igazság, hogy leamortizált, használt bicajt vehetsz 40 euróért, aztán a te gondod, hogy a szemeszter végén mit csinálsz vele. Ki vesz meg itt egy használt bicajt? Vagy ott hagyod valahol vagy hazaviszed vagy nem tudom…

Ezt a kettőt is összeadva lazán ugrott 190 euró… amiről előre nem szóltak. Német pontosság… ja, persze. Álmodik a nyomor.

Ma végre szombat van, tegnap úgy örültünk ennek Xiao-val mintha nem is tudom, min. mintha a Kanári-szigetekre utaznánk, vagy vissza Párizsba.

Szóval kéretik megérteni, kb. századszorra mondom el, hogy egyesével nem fogok senkinek beszámolni se e-mailbe se msn-en, aki akar az hívjon fel msn-en aki nem tudja hogy kell, az tanulja meg, sajnálom, ez talán már ne az én problémám legyen…

Nagyon fárasztóak a napok, rengeteg minden történik, akár du. 2-kor akár este 7-kor esünk haza, már hulla fáradtak vagyunk, és csak arra van energiánk, hogy lesegessünk ki a fejünkből. És hétfőtől, hogy tényleg beindul a gyaxi, valószínűleg még kevesebb időnk és energiánk lesz, szóval fokozott türelmet kérünk. Köszi, ha megérted.

Azért, hogy ne csak rossz dolgokról legyen szó, elmesélem nektek, hogy szerdán palacsintát sütöttünk. Meghívtam az oroszokat, illetve személyesen csak Sasha-nak és Nastia-nak szóltam, de gondoltam elmondják a többieknek is. Aztán csak Sasha jött el. Hozott gyümölcsöt ajándékba, tök ari volt. ^^ Jól elbeszélgettünk, Wilson is csatlakozott hozzánk. :) Palacsintázgatós-borozgatós-beszélgetős este volt. Sajnos Sasha nem maradhatott sokáig, mert még aznap találkoznia kellett egy barátjával, ezért a kajálásról még fotót se tudtunk csinálni, de azért az előkészületekről van pár kép. Ezzekkel búcsúzom ma tőletek. Mindenkinek szép napot és legyetek rosszak! ;)

                                                                                                                                                             Munkánk eredménye. :)

Éljen Frazer és a 40 bolhaf*sz. XD

Köszi annak a kevés barátomnak, akik tartják bennem a lelket msnen. Nevezetesen Evelinnek, Chibinek, Petrának (Pepynek), Esztinek (aki még a sulis dolgaimat is intézi és észben tartatja velem, bár nincs könnyű dolga ;D), Asszonynak, Alniornak és asszem nem hagytam ki senkit. Kati, Szilvi, Tündi, Rita, nemtom olvassátok-e, de hiányoztok. Jó lenne már Despiben megbeszélni kivel mi történt. ^^ Kitartás a suliban, a való életben, igyekszem kihúzni decemberig, de akkor ti is húzzátok ki, oks? :P

 Csáó mindenkinek, Hajni

Welkám bekk!

Az utóbbi két nap felért egy időzsonglőrködésssl és maratoni futással. Najó, inkább sétálással. Tegnap volt a bevezető szeminárium, ami elég sokáig eltartott, mert sok volt a közérdekű információ (mint aztán kiderült „neszesemmifogdmegjól”). A napunk általában úgy kezdődik, hogy egy órával a szeminárium előtt találkozunk a buszmegállóban, hogy bemenjünk gyalog, de ebből aztán az lesz, hogy kávézunk egyet Petráéknál aztán futunk a busz után ’40-kor.

Egy vonaljegy kostet 2 €, szóval elég drága… De hát a suli egy óra gyalog (ha sietünk). Kapunk majd Seminarticket-et, de csak szeptember végén, mert PONT EBBEN AZ ÉVBEN új rendszert vezettek be. Köszi az időzítést, hurrá.

Biciklit a sulitól 3-kmre lehet bérelni 40 euróért. Buszbérlet 37 euro. No comment.

Viszont.

Német kurzus… Tegnap írtunk egy német tesztet. Nagyon féltünk, hogy mi lesz, vajon szóbeli vagy írásbeli, na meg hogy hogy fogunk szerepelni… Aztán kiderült, mi beszélünk a legjobban németül, első körben bekerültünk a haladó csoportba, és néhányan az anyanyelvükön kívül csak makognak angolul vagy németül. Hm-hm.

Hogy Petra szavaival éljek tegnap „bandáztunk” az amerikaiakkal - Zach, Cynthia és Rachel Wisconsinból jöttek. Nagyon lazák, jófejek és barátságosak.

Rachel-lel Hildesheim fő terén.

Szépen beszélnek angolul, tegnap átbeszéltük az egész délutánt és estét. Velünk jött még Mikko (Tampere – Tomi te talán ismered?), és Aaron (Helsinki), valamint a végére Cézar is (Mexikó) befutott. Miután teljes volt a kör leültünk egy ír klubba egy részt venni egy kvízversenyen. A kérdéseket nem értettük, és ha értettük nem tudtuk a választ, szóval elég vicces volt, de legalább jókat nevettünk. Délután egykor vettük nyakunkba a belvárost és éjfélkor indultunk haza.

Ma csak egy kávéra ugrottunk be a belvárosba, két török fiúval és egy török lánnyal. Aranyosak, csak nem nagyon tudnak beszélni. Berna tud egy kicsit németül, Ali egész jól beszél angolul, és Selman is tud németül csak kicsit bátortalan. De legalább a kiejtésük szép. És nincs akcentusuk. (Igaz Petra? xD)

Az oroszokkal járunk német órára – meglepő milyen jól beszélnek németül. A fiúk nagyon barátságosak – Mikhail és Alexander nagyon jófejek. A lányok egy kicsit zárkózottabbnak tűnnek, de jóba vagyunk velük is.

A kínai lány némettudása egyenesen elkápráztató – Xiao gyönyörűen beszél, jó a szókincse és tudja a nyelvtant.

A német óra nekem elég uncsi volt, ilyen utoljára valahol gimi 1-ben volt… De mindegy, jobb, mint a semmi. :D

Ma hulla fáradtan baktattunk haza, és már magyarul is csak vartyogásra tellett. Bementünk az útba eső legolcsóbb üzletbe, mire Petra megjegyezte: „Ide járunk, jól járunk. Niedrig Preis.” Hatásos poén volt a hóna alatt tíz tojással és a kezében három paradicsommal.

Íme még néhány kép a "rosszabbik" koleszról.

Petra utólagos engedélyével felteszek pár képet a nappalijukról és a koyháról.

Asszem ennyi volt mára, folyt. köv.! :)

Üdvözletem Mindenkinek innen Hildesheimből!

Nem is tudom, mivel kezdjem.

Az utazással?

Rendben zajlott.

Az elhelyezkedéssel a koleszban?

Hajjaj!

Az új ismerősökkel?

Huhú!

Akkor kezdem talán a kolesszal.

Csak jobbára hívom kolesznak, mert ez nálam az összevont albérletek kategóriája. Minden kolesszobában 3-4 fő (esetleg 5) lakik együtt. Mindenkinek saját szobája van. Ilyen.

Egy épületben 3 szint van, minden szinten két lakás. Legalábbis az egyes és a kettes házban igen. (Összesen hat ház van.)

A kolesz egy gyönyörű parkban fekszik, kint, a kertvárosi részben. Olyannyira kint, hogy ennél kijebb már csak a Friedhof van, ami közigazgatásilag Hildesheimhez tartozik (úgy tudom). Négyen lakunk együtt (illetve annyian fogunk), de pillanatnyilag egyedül vagyok a lakásban. Egy német lány, egy kínai srác (az biztos, hogy ázsiai, a neve alapján) és még egy lánynak kell még jönnie, ő talán valamelyik szláv nemzethez tartozik.

A konyha jó nagy, de az alapfelszerelés nem túlzottan jó, illetve nem elég higiénikus. Ezért néhány dologra be kell ruháznom – pl. evőeszköz, kancsó és hasonlók.

A társaság…

Alapvetően azt hiszem nagyon jó lesz. A lakótársnőm pont egy zárkózottabb lány, vele nem sokat lehet beszélgetni, de a Petra lakótársai nagyon nyitottak, velük szívesen dumcsizok. Már kölcsön is kérték tőlem a Kontroll. c.  filmet.

Velük lakik egy kenyai srác, Wilson, nahát ő nagyon nagy arc. ^^ Ő se tud tökéletesen németül, így vele szemben nem vagyunk annyira frusztráltak. Így is nagyon jól elbeszélgettünk, és rengeteg mindenben egyetértünk.

Megtudtuk például, hogy:

- a magyarok mentalitása hasonló a kenyaiakéhoz;

- a beszédünk olyan, mint az Észak-Afrikaiaké;

- egy euro száz kenyai shilling;

- náluk a kertben is megterem a narancs;

- egy kiló narancs náluk 0,05 euro (itt 3);

- megterem még a mango és az ananász is (és egyéb egzotikus gyümölcsök);

- a fekete tea is (leszedéstől főzésig 3 hónapnak kell eltelnie);

- mindent frissen esznek, és a többségnek hűtője sincsen otthon;

- tanult Bartók Béláról, de Magyarországról még nem hallott (?);

- szeretné megnézni a Balatont;

- náluk 15 fok a legesleghidegebb hőmérséklet;

- ha nem vagy vallásos, annyi házastársad lehet, amennyit akarsz;

- és hogy máris meg vagyunk hívva Kenyába

Kellett ez a plusz négy nap, hogy belerázódjunk a nyelvbe. Most már elég gördülékenyen megy a kommunikáció. Még két hétig nyelvtanfolyamra fogunk járni és előkészítőre, a gyakorlat csak utána kezdődik. Így reméljük a legjobbakat.

Ami egy kicsit kellemetlen / nem tetszik:

-         a szervezés finoman szólva nem volt a helyzet magaslatán;

-         irdatlan messze vagyunk a belvárostól, itt egy bolt van, az meg nagyon drága;

-         szó mi szó, Hildesheim német viszonylatban is drága város.

Aber so ist das Leben…

Holnap kezdődik minden, úgyhogy akkor szolgálhatok majd az ösztöndíjról érdemi információval.

Egyébként a németek tök lazák. Az utcákon látni egy csomó kiöltözött punkot, a boltban a pénztáros hölgynek fekete-rózsaszín a haja és van vagy három piercingje, és a templomban sincsenek kiöltözve, valamint nagyon felszabadultan viselkednek.

Egyszerűen imádom az itteni hangulatot. Szinte rögtön éreztem, amint leszálltam Hannoverben. Itt nincs az az idegesség, az a stressz, az a frusztráció, amit Magyarországon minden nap érez az ember. Ha bemegyek egy boltba vagy egy hivatalba kedvesen fogadnak, azonnal kiszolgálnak, és úgy ugranak, hogy kiszolgáljanak, mintha megcsípték volna őket. Mindehhez nagyon mosolyognak, hangosan köszönnek és mindig további szép napot kívánnak. Azt hittem az agyam eldobom mikor este fél 9-kor úgy fogadtak az élelmiszerüzletben, hogy „Hurrá, hogy bejöttél és nálunk vásárolsz!!!”. Döbbenetes valahol…

Ja és a legtutibb az időjárás. Két napig esett, és úgy fújt a szél, hogy azt hittem egy hét alatt felhasználom az összes neo citranom. Most jó idő van, kifejezetten kellemes, amolyan vénasszonyok nyara. Az elmúlt három naphoz képest ma kánikula volt, 17 fok!

Ami még itt jó, hogy nagyon olcsóak a ruhák. 36 kilóval jöttem, szerintem 46-tal fogok hazamenni. Bár mondjuk én így is készültem. :D Ami nálunk cipő 30-40.000 ft, az itt 30 euro, ami farmer otthon 40.000 az itt 20 euro… A felsőknek és pulcsiknak jobban utána kell nézni, azok elég drágák. Olcsón lehet még sálakat és sapkákat is kapni. A választék hatalmas, mindjárt első nap betévedtünk egy négy szintes H&M-be. Nagy önuralom kellett, hogy ne költsem el az összes pénzem. xD

Divatos cipők néhány euróért.

A vásárlóutcában ezen kívül kapható mindenféle kacat és vicces dolog. Világító gumikacsa, szőrös bilincs több színben, mellalakú és színű nyalóka, meg amit még el tudtok képzelni.

Azt hiszem pillanatnyilag nem tudok többet írni. Hamarosan újra jelentkezem.

Addig is mindenkinek minden jót, gyakornokoknak kéz- és lábtörést, elsősöknek hajrá a gimiben és az egyetemen egyaránt, decemberben találkozunk! Addig látni se akarlak titeket! ;D ^^ <3

Hiányoztok.

Üdv. Hajni/Dawn