Welkám bekk!

Az utóbbi két nap felért egy időzsonglőrködésssl és maratoni futással. Najó, inkább sétálással. Tegnap volt a bevezető szeminárium, ami elég sokáig eltartott, mert sok volt a közérdekű információ (mint aztán kiderült „neszesemmifogdmegjól”). A napunk általában úgy kezdődik, hogy egy órával a szeminárium előtt találkozunk a buszmegállóban, hogy bemenjünk gyalog, de ebből aztán az lesz, hogy kávézunk egyet Petráéknál aztán futunk a busz után ’40-kor.

Egy vonaljegy kostet 2 €, szóval elég drága… De hát a suli egy óra gyalog (ha sietünk). Kapunk majd Seminarticket-et, de csak szeptember végén, mert PONT EBBEN AZ ÉVBEN új rendszert vezettek be. Köszi az időzítést, hurrá.

Biciklit a sulitól 3-kmre lehet bérelni 40 euróért. Buszbérlet 37 euro. No comment.

Viszont.

Német kurzus… Tegnap írtunk egy német tesztet. Nagyon féltünk, hogy mi lesz, vajon szóbeli vagy írásbeli, na meg hogy hogy fogunk szerepelni… Aztán kiderült, mi beszélünk a legjobban németül, első körben bekerültünk a haladó csoportba, és néhányan az anyanyelvükön kívül csak makognak angolul vagy németül. Hm-hm.

Hogy Petra szavaival éljek tegnap „bandáztunk” az amerikaiakkal - Zach, Cynthia és Rachel Wisconsinból jöttek. Nagyon lazák, jófejek és barátságosak.

Rachel-lel Hildesheim fő terén.

Szépen beszélnek angolul, tegnap átbeszéltük az egész délutánt és estét. Velünk jött még Mikko (Tampere – Tomi te talán ismered?), és Aaron (Helsinki), valamint a végére Cézar is (Mexikó) befutott. Miután teljes volt a kör leültünk egy ír klubba egy részt venni egy kvízversenyen. A kérdéseket nem értettük, és ha értettük nem tudtuk a választ, szóval elég vicces volt, de legalább jókat nevettünk. Délután egykor vettük nyakunkba a belvárost és éjfélkor indultunk haza.

Ma csak egy kávéra ugrottunk be a belvárosba, két török fiúval és egy török lánnyal. Aranyosak, csak nem nagyon tudnak beszélni. Berna tud egy kicsit németül, Ali egész jól beszél angolul, és Selman is tud németül csak kicsit bátortalan. De legalább a kiejtésük szép. És nincs akcentusuk. (Igaz Petra? xD)

Az oroszokkal járunk német órára – meglepő milyen jól beszélnek németül. A fiúk nagyon barátságosak – Mikhail és Alexander nagyon jófejek. A lányok egy kicsit zárkózottabbnak tűnnek, de jóba vagyunk velük is.

A kínai lány némettudása egyenesen elkápráztató – Xiao gyönyörűen beszél, jó a szókincse és tudja a nyelvtant.

A német óra nekem elég uncsi volt, ilyen utoljára valahol gimi 1-ben volt… De mindegy, jobb, mint a semmi. :D

Ma hulla fáradtan baktattunk haza, és már magyarul is csak vartyogásra tellett. Bementünk az útba eső legolcsóbb üzletbe, mire Petra megjegyezte: „Ide járunk, jól járunk. Niedrig Preis.” Hatásos poén volt a hóna alatt tíz tojással és a kezében három paradicsommal.

Íme még néhány kép a "rosszabbik" koleszról.

Petra utólagos engedélyével felteszek pár képet a nappalijukról és a koyháról.

Asszem ennyi volt mára, folyt. köv.! :)