„Hiszed vagy nem, egyszer hazajutok, nem látsz majd többé, hiányozni fogok…”

„Reményt kaptam, csak az útra…”

„Ez egy utolsó levél, egy meg nem írt, egy befelé kiáltó pillanat…” (Ákos)

Hildesheimi mindennapok, és ami mögötte van

Oly gyorsan telik itt az idő, hogy tegnap döbbentem rá, hogy kb. egy hete nem írtam blogot. o_O

Mi is történt az utóbbi egy hét alatt? Péntek-szombat-vasárnap Párizsban voltunk, hétfő dél körül értünk ide vissza. Hétfőtől folytatódott a német kurzus, ami továbbra is nagyon jó hangulatú. Szuper feladatok vannak. Az oktatás nem olyan, mint otthon, hogy a tanár kiosztja a feladatot, aztán csináld, utána pedig ellenőrzés. Nem. Itt úgy megy, hogy minden feladat interaktív, mindent csoportban kell megoldani, és szóban, majd ha begyakoroltuk a nyelvtani formulát, akkor írásban is megoldjuk a feladatokat, a nyelvtan pedig egy mondatban (még annyi se) ott van a táblán. Nincs túlmagyarázva, túlbonyolítva, és hihetetlen, de így is értjük. Mindemellett a szókincsünk is gyorsan bővül. Szóval nagyon jó és hasznos a kurzus, a tanárnő, Frau Meier (nevét úgy ejti Májer xD) tök jó feladatokat hoz. Egy csomót nevetünk. Közbe beszélgetünk a saját országainkról is, például előadtuk tőmondatokban Trianont, hát ki hitte volna, hogy rajtunk kívül senki nem tudott erről??? Oroszok arról se, hogy rajtunk uralkodtak. Ehh.

A párizsi út alkalmával a mi kis blokkunk nagyon jól összekovácsolódott, kár, hogy hétfőtől szétszóródunk az országban, és többet talán nem is látjuk egymást. =( Jóban vagyunk Xiao-val is nagyon, ő Sanghajból jött, és Mikkoval, aki Tamperéből. Sajnáljuk, hogy pénteken volt az utolsó ilyen német óra, hogy mindenki ott volt. Ja nem is, mert Anastasia hiányzott. =(

Közbe Petrával továbbra is jól kijövünk, szokás szerint még mindig a Niedrig Preis előtt jön ránk a röhögés (lehet tényleg jól járunk?), ez az üzlet már a mumusunk lesz. Történt azért ez-az még, némi stressz volt szerdán, mert 5 perc alatt kaptam/kaptunk néhány rossz hírt.

Egy.

Mint mondtam annyira elfoglaltak vagyunk és olyan gyorsan mennek a napok, hogy nem is tűnt fel, hogy hanyadika van, ergo elfelejtettünk menni a professzorunkkal való találkozóra. Ezt megtudtuk csütörtök délután 4-kor, na gyorsan e-mail írás mindjárt két kontaktembernek, telefonálgatás, vagyis próbáltuk, mert már nem voltak bent, na akkor másnap reggel megint telefonáltunk, megint nem voltak bent, aztán szünetben a Petra nem tudott rávenni xD, végül kikéredzkedett óráról és végre sikerült is elérni a prof. titkárnőjét, aki nem sok helyes információt adott nekünk az üggyel kapcsolatban, de ez csak pénteken derült ki. Vicces volt. Beállítottunk a Don Bosco suliba, ahol nem tudta a Diri, hogy hétfőn megyünk. Aztán kiderült, hogy azért, mert nem is oda kell mennünk, a titkárnő rosszul tudta. Lol. Szóval mostmár a profunktól megvan a pontos név, cím, minden elérhetőség, hogy hova mikor merre. Hát azért volt izgalom, hogy most mi lesz, hogy totál kiment a fejünkből, reméljük nem küldenek haza, stb.

Kettő.

Azt írták az albérletem ára megemelkedik 18 euroval. Elkezdtem utána nyomozni, de még az irodában se tudta a kontaktszemély. Talán hétfőn ki tudja majd deríteni. Egy új szerződést akarnak velem aláíratni, ami arról szól, hogy 18 euroval többet fizetek. Hát közöltem, hogy NEM, nem írom alá, de addig pláne nem, amíg ki nem derül, hogy miért van ez. Detto ugyanaz a szobám mint a Petráé, és náluk még a fogyasztás is nagyobb… De azt mondta a kontaktszemély, hogy az fix ár. Hát ja, mondani lehet… De a szerződés mindkét felet köti, úgyhogy nono, nincs olyan, hogy új szerződés. Egyet megkötöttek, az érvényes, punktum.

Három.

Még az otthoniakkal se tiszta minden, van némi félreértés, úgyhogy ez még pluszba rátett a hangulatomra. És nem úgy tűnik, hogy rövid időn belül egyről a kettőre jutnánk.

Szóval… zajlik az élet.

És ráadásul még az oroszok is elmennek, Aline, Petra lakótársa, akivel jóban vagyok, még nem jött vissza, az én barátaim, akiket tavaly megismertem, még nincsenek itt.

Egyre hidegebb van, szétfagyunk, és ruhákat is akkor tudnék végre venni, ha megjönne az erasmusos lóvé. Küldhetnék már.

Ja és közben kiderült, hogy a semesterticket, ami ingyenes, az 150 euróba kerül. Lazán az is… Feljogosít arra, hogy elméletileg 3 hónapig ingyen használhasd a Nidersachsenen belüli összes tömegközlekedési eszközt, kivéve az IC vonatokat. De mivel a mi szakunk csak okt. 1-jén kezdődik, azért csak akkor kapjuk meg. Vagyis lehet, hogy szept. 25-én megkapjuk, de csak akkortól érvényes. Hát de sajnálom én itt vagyok szept. 2. óta… Na az őket nem érdekli. Más meg megkapta az első napon. „Enyhén” unfairnek érzem ezt.

Aztán volt még némi félreértés. Pl. a biciklibérlés 20 euróért az egész szemeszterre.

Ebből az az igazság, hogy leamortizált, használt bicajt vehetsz 40 euróért, aztán a te gondod, hogy a szemeszter végén mit csinálsz vele. Ki vesz meg itt egy használt bicajt? Vagy ott hagyod valahol vagy hazaviszed vagy nem tudom…

Ezt a kettőt is összeadva lazán ugrott 190 euró… amiről előre nem szóltak. Német pontosság… ja, persze. Álmodik a nyomor.

Ma végre szombat van, tegnap úgy örültünk ennek Xiao-val mintha nem is tudom, min. mintha a Kanári-szigetekre utaznánk, vagy vissza Párizsba.

Szóval kéretik megérteni, kb. századszorra mondom el, hogy egyesével nem fogok senkinek beszámolni se e-mailbe se msn-en, aki akar az hívjon fel msn-en aki nem tudja hogy kell, az tanulja meg, sajnálom, ez talán már ne az én problémám legyen…

Nagyon fárasztóak a napok, rengeteg minden történik, akár du. 2-kor akár este 7-kor esünk haza, már hulla fáradtak vagyunk, és csak arra van energiánk, hogy lesegessünk ki a fejünkből. És hétfőtől, hogy tényleg beindul a gyaxi, valószínűleg még kevesebb időnk és energiánk lesz, szóval fokozott türelmet kérünk. Köszi, ha megérted.

Azért, hogy ne csak rossz dolgokról legyen szó, elmesélem nektek, hogy szerdán palacsintát sütöttünk. Meghívtam az oroszokat, illetve személyesen csak Sasha-nak és Nastia-nak szóltam, de gondoltam elmondják a többieknek is. Aztán csak Sasha jött el. Hozott gyümölcsöt ajándékba, tök ari volt. ^^ Jól elbeszélgettünk, Wilson is csatlakozott hozzánk. :) Palacsintázgatós-borozgatós-beszélgetős este volt. Sajnos Sasha nem maradhatott sokáig, mert még aznap találkoznia kellett egy barátjával, ezért a kajálásról még fotót se tudtunk csinálni, de azért az előkészületekről van pár kép. Ezzekkel búcsúzom ma tőletek. Mindenkinek szép napot és legyetek rosszak! ;)

                                                                                                                                                             Munkánk eredménye. :)

Éljen Frazer és a 40 bolhaf*sz. XD

Köszi annak a kevés barátomnak, akik tartják bennem a lelket msnen. Nevezetesen Evelinnek, Chibinek, Petrának (Pepynek), Esztinek (aki még a sulis dolgaimat is intézi és észben tartatja velem, bár nincs könnyű dolga ;D), Asszonynak, Alniornak és asszem nem hagytam ki senkit. Kati, Szilvi, Tündi, Rita, nemtom olvassátok-e, de hiányoztok. Jó lenne már Despiben megbeszélni kivel mi történt. ^^ Kitartás a suliban, a való életben, igyekszem kihúzni decemberig, de akkor ti is húzzátok ki, oks? :P

 Csáó mindenkinek, Hajni